Gyűjtögetünk, rakosgatunk, és egyszer csak elérkezik az idő, hogy a sok gyűjtögetett kütyüből szülessen valami új, valami ötletes.
Azt hiszem nem tévedek nagyot azzal a megállapítással, hogy kétféle ember létezik: egyik, aki gyűjt valamit, hobbi szerűen, a másik aki gyűjtöget mindenfélét amiről úgy gondolja, hogy egyszer még hasznát veszi valamihez. Én az utóbbi csoportba tartozom. Sok mindent félre teszek, megtartok, rakosgatok, sokszor akár évekig is. Azután egyszer csak elérkezik az idő, kipattan egy ötlet és megvilágosodik az ember, hogy igen, hát ezért tartogattam és rakosgattam ezeket a dolgokat ilyen sokáig, hogy most valami új szülessen belőlük.
Azt hiszem, hogy akik rendszeresen követik műhely munkánkat, azok már észrevették, hogy nagyon elfogult vagyok a gyümölcsökkel, zöldségekkel. Ez egyébként a mindennapi életben is igaz rám nézve.
Már legalább két éve, de az is lehet, hogy négy is van , nem tudom pontosan, egy reggel, bevásárlás közben megakadt a szemem egy gyümölcsmintás dobozon, ami az áru feltöltés után a kartonpapír gyűjtőben landolt. Első ránézésre nagyon megtetszett a rajta lévő minta, így elkértem a dobozt és hazavittem. Egy ideig őrizgettem, majd egy nagy rendrakás alkalmával ki akartam dobni, de valami megálljt parancsolt bennem. Így arra jutottam, hogy a mintás oldalát kivágtam és eltettem, a többit kidobtam. Azután eltelt az a pár év.
Közben barát-és blogtársnőmtől is egyben, ha jól emlékszem két éve kaptam egy képet kerettel, a névnapomra, ajándékba. Első ránézésre ezzel sem tudtam túl sokat kezdeni, gondoltam majd dekupázsolok rá valamit, azután ez is elpakolódott, és szintén teltek az évek.
Már egy ideje nagyon szerettem volna kipróbálni az égető festést, de valahogy nem tartottam magam hozzá elég bátornak. Aztán most jött egy hirtelen elhatározás és belevágtam. Vettem egy Pirográfot. Legalább három hétig tanakodtam magamban, hogy mit is díszíthetnék ki vele, mire számba vettem az elfekvő dolgaimat és beugrott ez a natúr fa kép. Oké, ezt letisztáztam, hogy ezt fogom kidíszíteni. Na igen, de milyen motívummal? Ezen is agyaltam egy ideig. Jött egy ismételt nagy rendrakás és selejtezés, és ráakadtam a gyümölcs mintás karton darabra. És ekkor beugrott, hogy ezt fogom égető festéssel megcsinálni és a konyhát fogom vele díszíteni.
Itt látjátok a gyümölcs mintás karton darabot, elég vegyes, de nekem tetszik:
Ez pedig a natúr fa kép kerettel együtt, a keret egyébként levehető.
És ahogyan készült:először körbe rajzoltam a keretet halványan, így láthatóak a határ vonalak.
Végül elkezdtem az égetést, de annyira izgultam, hogy néhol kicsit beleégett. Egyébként is nagyon kell vigyázni, hogy milyen erővel nyomjuk rá a felületre és hogy egyenletesen húzzuk e a mintán az égető hegyet. Persze a fa puhasága sem mindegy.
Ahogyan égett a fenyőfa a Pirográf alatt, olyan illat terítette be a levegőt, mintha bográcson főznék valamit és füstölne alatta a tűzrakás. A férjem ki is jött, megnézni, hogy mit gyújtottam ki.
És végül elkészült. Most a konyhánk falát díszíti és hamarosan társakra fog lelni, további képek személyében. Szerintem jó lett, úgy gondolom első próbálkozásra nem rossz.
Most már egyáltalán nem bánom, hogy olyan sokáig rakosgattam a mintás kartont és a fa képet keretet.
Ez ismét megerősítette bennem, hogy nyitott szemmel, kell járni a mindennapokban is, mert soha nem tudhatja az ember, hogy mikor, hol, milyen kincsekre akad, amelyek aztán egyszer csak otthonosabbá teszik az otthont, vagy örömtelivé az ajándékozást.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki affinitást érez a fa megmunkálására, az mindenképp próbálja ki, az égető festést, hiszen számtalan dekorációs lehetőséget ad a mindennapi tárgyaink díszítésére, illetve lakás dekorálásán át, ajándék tárgyak készítésére is.
Remélem ismét tudtok jó ötleteket meríteni a bejegyzésemből.
Mindenkinek jó pirózást és további szép napot: Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése