2012. november 11., vasárnap

Márton napi liba tűnemezelve!

A Márton napi népi hiedelmek, jövendölések, és Szent Márton életének állomásai és legendái helyett mi most egy kicsit kézzelfoghatóbb dologra gondoltunk. Az előbbiek úgyis számtalan más oldalon elérhetőek. Bár a Márton napi liba készítés tanfolyama elmaradt, mi mégis úgy gondoltuk megosztjuk veletek a liba készítésének fortélyait, hogy azok akik éreznek magukban egy kis ambíciót, azok megpróbálkozzanak az elkészítéssel.
Kellékek: nemezelő tű, szivacs, natúr suba gyapjú, fehér szalag gyapjú, narancs színű szalag gyapjú, kevés fekete vagy sötét barna szalag gyapjú, és kitartás! Ezt csak azért írom, hogy ha az elején még el sem tudod képzelni, hogyan lesz mindezekből egy libuska, akkor csak kitartás lépésről lépesre ki fog alakulni, hát rajta!


Tépjünk le a suba gyapjúból egy darabot és tekerjük fel, amilyen szorosan csak tudjuk. Körülbelül 1,5- 2 cm átmérőjű legyen. Ez lesz a liba feje.


Feltekerés után a nemezelő tűvel tűzzük meg néhányszor, majd tegyük félre.


Tépjünk egy kéznagyságú (ujjhegytől, csuklóig) suba gyapjút és göngyöljük fel, hogy egy henger legyen. Tenyérrel nyomkodva segíthetjük a nemezelődést. A gyapjú hengert forgatva tűnemezeljük, ebből készül a liba teste.


Amikor már a nemezelés felénél tartunk, ezt a tű szúrások nehezedésével már érezni lehet, a gyapjú henger egyik végén kezdjük el kialakítani a liba farkának alakját. Mindkét oldalról és felülről nemezelve alakítjuk ki, láthatóan fokozatosan fog keskenyedni.


Ha a farokrész kész, akkor megtűzzük a farok tő részét, ez kissé megemeli a farkat.


Tűnemezeljük meg még a liba begyét alulról és szemből is majd ezzel elkészült a test. Tegyük félre, most a nyak következik.


A nyakat úgy készítjük, hogy tépünk egy hosszabb suba gyapjú csíkot, felénél beletesszük a fej gombócát, ráhajtjuk a gyapjút.

Néhány tűzéssel a gombócra rögzítjük a gyapjú réteget.


A fej alsó részén ahol a nyak kezdődik tűzéssel vékonyítsuk el a nyakat.


Az ujjaink, vagy a két tenyerünk közé véve a nyak részt erősen sodorva vékonyítsuk, és egyben tömörítsük össze.


Tegyük a szivacsra a testet és a has alsó felétől a begy felé haladva, tűnemezeljük rá a nyakat a testre. Többször tűzzük végig ezt a vonalat, hogy tartson. Minden tűzés egyben tömöríti a testet is.


Ha felértünk a tűzéssel a nyak helyére, akkor húzzuk hátra a nyakat és alaposan tűnemezeljük meg a begy résznél is.


Ha a begynél már jól tart, engedjük el a nyakat, fektessük a libát a nyakára a képen látható módon és tűmenezeljük meg a nyakat a lapocka résznél. Ezzel már helyére került a nyak a fejjel, és kezd kirajzolódni a liba formája. A formán egyébként folyamatosan lehet finomítani menet közben ha látunk egy- egy részletet amit még nem ítélünk teljesnek.


Tépjünk le egy újabb darab suba gyapjút, a liba szárnyát fogjuk ebből elkészíteni. Igazítsuk szárny formára, persze ezt csak körülbelül tudjuk, majd kezdjük el tűnemezelni az egyik felét, utána megfordítva a másik felét. Nemezelés közben forgassuk, amíg látni fogjuk a gyapjú tömörödését.



 Amikor körülbelül 0,5 cm vastagra nemezeltük, az oldalán kissé vízszintesen nemezelve kialakítjuk a szárny alakját.

Két szárnyat készítünk. Vegyünk szalag gyapjút, tegyük a szárnyakra és tűnemezeljük rá, ez elfedi a suba gyapjút és fehér lesz a szárny. Ezután félretesszük őket. A képen a két szín közti árnyalatnyi különbség látható.


A liba testének szalag gyapjúval való bevonásával folytatjuk. A fejen kezdjük. Befedjük szalag gyapjúval és ránemezeljük.


A testet a hát befedésével kezdjük, a nyaktól a farok felé haladva. Így fedjük be a liba testét oldalt és az alsó részen is.


A farok tőrészénél egyúttal még vékonyítjuk a test formáját, és befedjük a farkat.


Illesszük a testre a szárnyakat és tűnemezeljük a helyükre.


Már csak a csőr megformálása maradt. Ehhez egy kicsi narancs gyapjú hengert készítünk és libacsőr formájúra tűnemezeljük.


Utolsó dologként már csak feltűzzük a libus csőrét a helyére, a szemet pár szúrással a helyére nemezeljük és készen van.


Én egy sodort fűzfa fészekre ültettem a libát, de szerintem  önmagában is aranyos.




Remélem sokan kedvet kaptatok az elkészítéséhez és sok kis Mártont örvendeztettek meg vele.
Ez úton is minden kedves Mártonnak boldog névnapot kívánunk!
Egy kis versecskével zárom ezt a bejegyzést:

Péter Erika: Novemberi naptárlapok

Márton napján libát eszünk,
s egész évben nem éhezünk.
Ha a csontja hosszú, fehér,
hóval borít minket a tél.

Erzsébet ha rázogatja dunnáját,
seperhetjük havas házunk utcáját.
Ha Katalin kopogós,
a karácsony tocsogós.

András-napon véget ér a hónap,
búcsút mondunk sok kövér disznónak.
Disznótorban sürgünk- forgunk,
malacfület kóstolgatunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése