Birkától a gyapjúfilcig! - a gyapjú mosása

Sorozatunk a gyapjúval való foglalatosságok egyik nagyon "kényes" témájához ért, a gyapjú mosáshoz. Első hallásra azt gondolhatja a laikus ember, hogy mosás- mosás, nem lehet ez olyan nagy ördöngősség, pedig éppen hogy az, mert koszos, nagy fizikai erőt és kitartást igénylő munkafolyamat. Hát lássuk.

A mosást általában a gazda maga végezte a családot belevonva, illetve a módosabb gazdák bérmosatásba adták a gyapjút. Jövedelem forrást is jelentett, hiszen a szegényebb asszonyok 3-4 fős csoportokba összeálltak és ők vállalták a bérmosást. A mosott gyapjút a száradás után visszaadták, a pénzt pedig elosztották.
A lenyírt gyapjú a zsákokban kissé összenyomódott, így a mosást bevezetvén a gyapjút kiterítették. A kiterítéssel nem csak a gyapjú szennyezettségét mérték fel, hanem egyfajta átszellőztetési célja is volt. Ha  a nyíráskor nem történt meg a szaros, csimbókos részek leválasztása akkor ezeket a mosás előtt leválasztották. Tovább is folyhatott a válogatás, amikor a még szennyes gyapjút finomság szerint válogatták. A válogatás alatt nagyon sok, növényi szennyeződéstől szabadult meg a gyapjú, de még így is maradt benne bőven, éppen ezért voltak olyan tájegységek ahol a gyapjút még ki is rázták.
Az igazán precíz és gondos gazdák, ezután még le is mérték a gyapjút, így körülbelül meg tudták állapítani,  mekkora tiszta tömeg várható mosás után. Mosáskor általában 30-50 % mosási veszteséggel számoltak. Ez főként a bér mosatásoknál volt fontos a későbbi viták elkerülése végett.
Következett a tényleges mosás első fázisa az áztatás. Az áztatást nagy kádakban, hordókban végezték, ezek külön csak erre a célra voltak hasznosítva. A gyapjú a szennyezettség mértékétől függően 1-3 napot ázott tiszta vízben. Ez idő alatt a fellazult gyapjú szálak közül kimosódott a még bennlévő növényi maradványok jelentős része, valamint a gyapjúzsír egy része is. Az áztatást követte az igazi mosás. Ilyenkor üstben, bográcsban melegített forróvízbe tették a gyapjút és hagyták kihűlni a vízzel együtt. Kihűlés előtt nem szabadott kevergetni és nyomkodni, mert nemezelődött volna a gyapjú. A forróvíz önmagában is tovább oldotta a gyapjúzsírt, de hogy hatékonyabb legyen  a zsíroldás  különféle  házilag készített lúgokkal fokozták a hatást, például hamulúg. Ezt a mosást addig ismételték, míg a gyapjú elérte a kívánt fehérséget. Az utolsó mosásnál kinyomkodták a gyapjúból a vizet, és langyos, vagy hideg vízben átöblítették. Ezután következett a csurgatás. A csurgatáshoz a gyapjút nagy kosarakba rakták és hagyták hagy engedje ki a levét. A csurgás megszűnte után kiterítették a gyapjút szárító kötélre, vagy fektetve gyékényre, vászonra, kinek mije volt otthon. A szárítást napos, szellős helyen végezték, így viszonylag hamar megszáradt a gyapjú. A teljes száradás után ismét mérlegelés következett, majd ismét zsákokba került a mosott gyapjú.
A gyapjú mosását ma is ugyanezen lépések sorával végzik, csak teljesen gépesített formában. A vegyszerek használatával lerövidülnek az egyes fázisok időintervallumai, illetve olyan melléktermékek is felhasználásra kerülnek, mint a lanolin, azaz a gyapjúzsír.
A sorozat következő bejegyzésében a gyapjú feldolgozásával folytatjuk, és itt nálunk mindjárt leszakad az ég.
Mindenkinek szép hosszú hétvégét. Anita