A vásár utáni vasárnap úgy éreztem, hogy most csinálnék valamit ami az enyém lesz, mert az ember magának készít legritkábban, illetve a sajátja mindig félbemarad és elpakolódik félkészen- majd ha lesz időm befejezem- jelszóval. Eszembe jutott a gyapjúfonal és az új horgolótűk és azt gondoltam csinálok egy vállkendőt magamnak. Csak úgy elkezdem és ha nem sikerül lebontom. Mivel egy nagyon natúr fonálról volt szó, minden szempontból, így úgy gondoltam egy nagyon egyszerű minta illik hozzá. És elkezdtem.
Amikor az ember egyedül tud dolgozni nagyon eltud kalandozni a gondolataival. A fiúk aludtak, nem is keveset, így én is kalandoztam. Lehet, hogy csak az ősz beköszönte miatt, vagy a közeledő Mindenszentek miatt több ismerősömtől hallom, hogy többet gondolnak a régi ünnepek milyenségére, a régi mindennapokra és ezekkel együtt a "régi öregekre" is. Én is ebből a gondolatkörből indultam munkálkodás közben.
Az elején nagyon nehezen kezdett a minta alakulni, de amikor már pár sor megvolt, akkor nagy lendületet adott. A nagymamámnak még megvannak azok a bútorai, amelyeket annak idején a házasságába hozott. Valahogy odaképzeltem a szemem elé, hogy fiatal lány korában kiveszi ezt a kendőt a sifonból, és a vállára terítve elindul a templomba. És végül is miért ne lehetne!? Régen még nem voltak azok a gyönyörű színes fonalak, mint ma, sokkal kevesebb szín és minőség állt a kézimunkázó asszonyok rendelkezésére, viszont szégyen volt ha valaki nem tudott kézimunkázni. Tovább és tovább csapongtak a gondolataim és már olyan szélsőségekig jutottam, mint hogy talán az ősasszonyok is hasonló fonalakat használhattak az emberiség hajnalán. Ez is felsejlett előttem, ahogy egy ősanya gyapjúfonalat sodor kezdetleges eszközeivel.
Ahogy így kalandozgattam egyszer csak azon kaptam hogy már a kendőm fele készen van. Közben a fiúk is felkeltek, folytatódott a napi rutin, és a kendőm másnapra maradt. Végül másnap be tudtam fejezni. Ezt a pár képet a kendőmről készítettem ,és végül arra jutottam, hogy a legegyszerűbb fonalból is lehet szépet horgolni.
A kész kendő viszont nagyon összeugrott. Részint a fonal, részint a minta miatt. Így a minta is teljesen másként mutatott. A fagyöngyök azért kerültek fel a kendő szélére, hogy a súlyuk kicsit lehúzza a mintát, valamint díszítenek is.
Ez a nyers fonal megmunkálása sok tapasztalattal gazdagított. A horgolás során figyelni kellett a fonal vastagságát, mert néhol nagyon vastag, néhol nagyon elvékonyodott. A nagyon vékony részeket kivettem, mert féltem, hogy elszakad. Az elején a horgolótű méretén is gondolkodtam, végül 10-es tűvel készült.
Nagyon örültem, hogy első nekifutásra sikerült. Következő tanfolyamon fel is vettem, bár úgy gondoltam, hogy melegíteni nem fog csak díszíteni. Pozitívan csalódtam. A kendő vonalán éreztem a hátamon, hogy melegebb. Ez a gyapjú nagyszerű tulajdonsága, hogy szellősnek látszó mintával is kiválóan tudja a hőt megtartani.
Én minden horgolóst csak biztathatok, hogy a számos gyönyörű fonal mellett próbálják ki a nyers gyapjú fonalat is, nem fognak csalódni!
Azért más szép színt is ki fogok próbálni, addig is horgoljunk, horgoljunk, minél többet!!!!!!!!!!!!!!!
Üdv mindenkinek: Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése