A baba gyapjúból és gyapjú filcből készült. Én most szakítottam a hagyományos rizzsel való kitöméssel, így a baba láb részét két kerek kavics erősíti. Ez a kisasszony az első babám, amit készítettem és nagyon izgultam, hogy hogyan fog sikerülni a fejecskéje, de azt hiszem jó lett. Ez persze a hagyományos módon készült, ehhez ragaszkodtam, hisz ettől az ami. A finom levendula illat szintén megmaradt. A színösszeállításban törekedtem a kora tavasz megidézésére, így esett a választás a natúr és halványzöld színekre. Most már én is értem miért olyan titkosak ezek a baba készítő fortélyok. Viszont nagyon élveztem dolgozni vele. Kicsit megint kislány voltam, főleg amikor a ruhácska és a kalap készült. Azt szeretem ezekben a pici babákban, hogy bármely történelmi kor megidézhető az öltözetükkel. Én különben is nagyon szeretem a 19. századot idéző dolgokat, ez ihlette a baba viseletét. Ha a mai nők már nem viselhetnek ilyen szép ruhákat, legalább a fantáziánk szabadon szárnyalhat.
Egy kisasszony elmaradhatatlan utazási viselete a kalap, a kabátka, a parányi kézi poggyász és persze egy kalapdoboz. És mi mást rejthet Tavasz kisasszony poggyászkája, mint sok száz tavaszi virágot.
Hóvirágos zöld szoknyában...
Sarkig érő arany hajjal,
kék kökörcsin koszorúval,
hóvirágos zöld szoknyában
érkezett meg hajnaltájban.
Elámultam és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
-Szólj hát, ki vagy?
-kérleltem én.
-Hogyan toppantál így elém?
Megszólalt a szépek szépe:
-Nap bújtatott köpenyébe,
fürge szellő szárnyára vett,
cinke dalolt fejem felett.
Vidd el a hírt
-nem titok már.
A Tavasszal találkoztál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése