Tavasz kisasszony útra kelt, de még nem érkezett meg

Már láthattatok műhelyünkben sok szép virág babát, most egy új barátnőt várnak, hogy beköszöntsön, ő Tavasz kisasszony. Még jeges szelek fújnak és zord a január, de a nappalok már hosszabbodnak, és a természet érzi ezt. A jeges hótakaró alatt sok millió rügyecske vár a melengető simogatásra. Nos Tavasz kisasszony útra kélt, a kérdés csak az mikor érkezik meg.

A baba gyapjúból és gyapjú filcből készült. Én most szakítottam a hagyományos rizzsel való kitöméssel, így a baba láb részét két kerek kavics erősíti. Ez a kisasszony az első babám, amit készítettem és nagyon izgultam, hogy hogyan fog sikerülni a fejecskéje, de azt hiszem jó lett. Ez persze a hagyományos módon készült, ehhez ragaszkodtam, hisz ettől az ami. A finom levendula illat szintén megmaradt. A színösszeállításban törekedtem a kora tavasz megidézésére, így esett a választás a natúr és halványzöld színekre.  Most már én is értem miért olyan titkosak ezek a baba készítő fortélyok. Viszont nagyon élveztem dolgozni vele. Kicsit megint kislány voltam, főleg amikor a ruhácska és a kalap készült. Azt szeretem ezekben a pici babákban, hogy bármely történelmi kor megidézhető az öltözetükkel. Én különben is nagyon szeretem a 19. századot idéző dolgokat, ez ihlette a baba viseletét. Ha a mai nők már nem viselhetnek ilyen szép ruhákat, legalább a fantáziánk szabadon szárnyalhat.

Egy kisasszony elmaradhatatlan utazási viselete a kalap, a kabátka, a parányi kézi poggyász és persze egy kalapdoboz. És mi mást rejthet Tavasz kisasszony poggyászkája, mint sok száz tavaszi virágot.

 A pici kalaptartó a kislányok ékszereinek is méltó dobozkája lehet, ha éppen nincs benne kalap.

 A kalap mellett a kabátka is levehető és a kalapdobozba belehajtogatható.

Remélem elnyeri tetszéseteket az én kis Tavasz Kisasszonyom, mert engem teljesen megfertőzött, és beindította a képzelő erőmet, egy újabb baba bemutatásáig:

Hóvirágos zöld szoknyában... 

Sarkig érő arany hajjal,
kék kökörcsin koszorúval,
 hóvirágos zöld szoknyában
érkezett meg hajnaltájban.

Elámultam és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
-Szólj hát, ki vagy?
-kérleltem én.
-Hogyan toppantál így elém?

Megszólalt a szépek szépe:
-Nap bújtatott köpenyébe,
fürge szellő szárnyára vett,
cinke dalolt fejem felett.
Vidd el a hírt
-nem titok már.
A Tavasszal találkoztál.

/Osvát Erzsébet/