A télkirály
Ködpaplan palástom,
hókristály koronám,
ki nem mondott szavakba fagyott
jégvilág-palotám!-
Metsző szelekkel járom
a magány birodalmát,
hol a sivárság őrzi
az elmúlás hatalmát.-
Csak vagyok
mint a lélektelen fagyok.
Magamtól,s mindíg
a sebzett magamért,
céltalan,hasztalan,
a kietlen Holnapért!-
Kéne egy szónyi enyh'-,
egy melegség-fuvallat,
egy szívből jövő,leheletnyi
szeretet-sugallat!-
S ha palástom szerteszállna,
koronám vízzé válna,
én boldogan néznék
roskadó palotámra!
Mert ragyogna a Holnap,
kinyílna a Tér,
s újra a Remény tündökölne,
mint örök emberi Cél!
Jó várakozást....addig is készüljünk a mulatságra!!! :)
További képek a Télkirályról a Facebook-on!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése