2013. május 31., péntek

Nyár hozó piros Pipacs


Milyen észrevétlen, milyen természetes, szinte nem is figyelünk rá, pedig ott kíséri a nyári sétákat a sétáló utak mellett, velünk suhannak ahogyan autókázunk az utakon, és elképesztő helyeken törnek utat  maguknak ezek a mulandó piros virágok. Talán ez a mulandóság az oka, hogy oly kevés figyelmet szentelünk neki, mert mikor letépjük, már dogja is el a finom, puha szirmokat, és nem tudjuk vázába tenni, napokig csodálni. Egy igazi vadvirág. Pedig micsoda intenzív szín a Pipacs pirosa és mennyire kedves, szerény virág. Noha vázában nem is tudjuk sokáig csodálni, most natúr filcet, nemezelő tűt,  piros szalaggyapjút ragadtunk és tűnemezeléssel keretbe foglalva megörökítettük ezt a nyár hozó vadvirágot. Így tű nemezelt kép galériánk ismét egy darabbal gazdagodott. 






És egy kis pipacsos történet. 
Az ovink bejárata előtt van négy hatalmas kőedény amelyeket virággal ültetnek be minden évben. Az idei év tavaszán már elvirágoztak a Tulipánok, ezek mellé kerültek Árvácskák és Kankalinok. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a virágokat, mi is sokszor megálltunk gyönyörködni bennük. Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt sajnos most nagyon viharvertek a kőedény virágai, de egyik reggel ahogyan mentünk egy új virág tűnt fel az egyik kőedényben. Egy Pipacs. Csak úgy kinőtt, észrevétlenül és már virágzott. Meg is álltunk megnézni. Másnap reggel már két virága nyílott, utána minden nap több virága lett, még egy egészen helyes kis bokor lett az egy tő Pipacsból. Aztán láttam, hogy más gyerekek is megcsodálják az anyukákkal együtt. Aztán szóba került valahogy és az óvónéni is mondta, hogy direkt megtartotta a gondnok a Pipacsot, mert olyan szép és végül is díszít. Végül tegnap reggel megyünk az oviba és mit látunk? A kis Pipacs bokrot valaki kitépte és felhajította a mellette magasodó sövény tetejére. Ennyi volt. Amit a sok kisgyerek reggelente megcsodált, amit az óvoda dolgozói is gondoztak azt valaki tudatlanságból, vagy lehet, hogy rossz akaratból egy rántással kitépett. Nehéz megértenem, hogy aki építeni nem tud az miért rombol, illetve miért nem becsüljük meg amit ingyen kapunk. Ilyen példákkal nem tudom hogyan tudjuk a gyerekeket arra megtanítani, hogy óvják a természetet és megbecsüljék azt amit tőle kapnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése