2016. november 30., szerda

Búcsú...

Kedves olvasók, ismerősök, barátok!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, mit írjak, mit mondjak, hogy mondjam. Mert fáj. Minden búcsú fáj. De minden búcsú okkal történik, ebben hiszek, mert egy ajtó bezárul, de kinyílik egy másik.

Belevágok a közepébe. Sok gondolkodás, magam emésztése és az útkeresésem során arra az elhatározásra jutottam november 18-án (amikor a szemüvegem is összetört és ez volt az utolsó csepp a pohárban), hogy búcsút veszek a műhelytől. Az alkotás megmarad az életemben, de szeretnék ezen túlmenően mással is foglalkozni, másként, szabadon.

Anitának igértem, hogy ezt az évet végig csinálom (bazár, tanfolyam), de végül úgy döntöttünk, hogy ez sem lesz.

Hogy miért csak most írok? Mert fáj. Sok emlék, sok élmény, sok érzés. Viszont ígéretet tettem magamnak, hogy ezt november 30-ig (ami ma van) megosztom veletek, segítve ezzel magamban is a lezárást.

Decemberben átadom magamat az ádventnek, a belső fény és az utam keresésének. Elvonulok, kivonulok. Engedem, hogy dolgozzon bennem ez a sok érzés, élmény, hogy mélyre merülve újra felbukkanhassak.

Januártól újra a szeren - itt

Melengető decembert, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új év kezdést mindenkinek!

Viszlát
Kiss Natália

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése