Farsangi bál
Az Éjszaka hercegnője elvágyott a bálba,
de mivel ő éjszaka, sötét volt ruhája.
Sok millió apró csillag ragyogott fel rajta,
de neki nem tetszett az aprók sokadalma.
Szíve Földre vágyott, színes virág lenni,
szívéből a sóhaj hurrikánként tört ki.
Végül a Szél Úrfi nagyon megsajnálta:
- Akarsz virág lenni sötétség leánya?
Igen, lennék Nárcisz sárga koronával,
lennék lila Krókusz fátyol palástkával.
Lennék én Hóvirág fehér kelyhecskével.
Sárga Téltemető gallér levélkékkel.
Az Éj hercegnője eképp vágyakozott,
de Szél Úrfi unta, ezért elvágtatott.
Suhant, repült végig, messze vidékeken,
virágokat kémlelt dombon, völgyön, hegyen.
Megtalálta végül amit úgy keresett,
völgy mélyében alvó kis virágos kertet.
Szél Úrfi felkelté az alvó virágokat,
s kiválasztott egyet, aztán dalra fakadt.
-Szép rózsaszín Jácint téged választalak,
elkérném ha leveszed pompás virágaidat?!
A rózsaszín Jácint levette köntösét,
Odaadta Szél Úrfinak élete értelmét.
Szél Úrfi elkapta, s már nyargalt is vele,
hogy a hercegnőjét meglephesse vele.
Az Éj hercegnője nagyon csodálkozott,
hogy a Szél Úrfi egy virág köntöst hozott.
Csillagos palástját rögtön levetette,
s a kis Jácint köntösét magára öltötte.
Szíve örömmel telt tovább nem sóvárgott,
rózsaszín köntösben dölyfösen pompázott.
Elment hát a bálba, rózsaszín pompába
a sok irigy napszak mind csak őt csodálta.
Tetszett is az Éjnek, hogy mindenki csodálja,
már rég elfeledte mi volt sóvárgása.
Vége lett a bálnak, levette jelmezét,
ekkor jött a Hajnal, s felváltotta az éjt. /Violin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése