Birkától a gyapjúfilcig! - sorozatunk második bejegyzését tesszük közzé, melyben a gyapjú nyírásáról olvashattok egy kis összeállítást.
Bejegyzésünk éppen időszerűnek bizonyul a témájában is, hiszen a juh nyírás kezdetének ideje hagyományosan április elejére esik és május végéig, június elejéig elhúzódhat. Ennél később, augusztusban csak az az évben született tavaszi bárányokat nyírják ők adják a legfinomabb gyapjút.
A régi időkben a nyírás első fázisa az úsztatás volt. Ilyenkor a juhászat közelében lévő tóban, vagy patakban úsztatták meg a nyájat. Az úsztatás célja az volt, hogy az állaton lévő gyapjúból kiázzanak a növényi szennyeződések (bogáncsok, szalma...), az állati trágya és a zsiradékok egy része, valamint a gyapjú kevésbé tapadjon össze.
Azok a juhászatok, melyekhez nem esett közel természetes víz felület, általában úgynevezett kopolyát ástak, a legközelebbi lápos, vizenyős részen és ebben úsztatták a nyájat. A kopolyák ezen kívül is fontos szerepet játszottak a juhászatok életében, mert az állatok itatását is itt végezték, illetve farkas csapdázásra is szolgált. A betemetetlen kopolyák viszont az elkóborló állatok vesztét is okozhatták.
Ma a kemikáliák korában már nem használják ezt az előtisztítási módszert. Ma lehetősége van a gazdáknak tisztább állattartási módot választani.
A gyapjú állatokon való természetes száradása után kezdődhetett a nyírás. A nyírást még ma is nyíró brigádok végzik, a nagyobb juhászatokban, akinek viszont kevesebb állata van (20-40 állat), az maga oldja meg a nyírást, ha lehet a családon belül szervez nyíró brigádot. Fontos, hogy a tagok jól össze tudjanak dolgozni, mert így tartani tudják az ütemet. A nagyobb juhászatokban a nyírást külön nyíró hodályban végzik, ennek tisztának és jól szellőzőnek kell lennie. A kisebb nyájat tartó gazdák erre az időszakra, ideiglenes nyíró kamrát állítanak fel. A nyírást kézi ollóval, vagy nyíró géppel végzik.
A nyírónak nagy gyakorlattal kell rendelkeznie, hiszen a gyapjú minőségét a nyírás minősége is befolyásolja. Eszerint az állat bőréhez lehető legközelebb kell a gyapjút elvágni, az állat bőrébe belevágni nem szabad, valamint a gyapjúba nem szabad kétszer belevágni, mert ezzel megrövidülnek a gyapjú szálak.
Ma leggyakrabban úgy nyírják a birkákat, hogy az állatot oldalára fektetik, feje a nyíró hóna alá kerül úgy, hogy közben a combjával is alátámasztja az állatot. Másik két nyírási mód a farra ültetéses, illetve a nyíró pados. A jól nyírt gyapjú egy darabban megáll, mint egy kiterített állat. Már itt a nyíráskor történhet egy válogatás, ekkor az értéktelenebb hasláb, és szaros gyapjú kerül elkülönítésre. A lenyírt gyapjút ezután összehajtogatják, majd száraz, hűvös, szellős helyen tárolják. Ez igen fontos, mert az egyik leggyakoribb hiba, hogy a nyírás elkezdésekor még nem száraz az állaton lévő gyapjú, majd ez a nyírás után nedvesen kerül tárolásra, ezért befülled, rosszabb esetben rothadásnak indul. A gyapjú élő anyag, " élő gyapjú " ,ahogyan a szakemberek mondani szokták, ugyanis csak az élő állatról lenyírt gyapjút lehet nemezelésre használni. Természetesen az elhullott állat gyapjúja sem megy kárba, de ebből a dög gyapjúból nem készíthető előnemez, filc vagy nemez, ez csak tömésre használható fel, például gyapjú paplanhoz..., de természetesen minden esetben az élő gyapjú a legjobb.
Következő bejegyzésünkben a gyapjú mosásáról, tisztásáról, és a feldolgozás egyéb folyamatairól olvashattok. Addig is élvezze ki mindenki a tavaszi meleget, mert mindjárt itt a nyári kánikula.
Anita
Bejegyzésünk éppen időszerűnek bizonyul a témájában is, hiszen a juh nyírás kezdetének ideje hagyományosan április elejére esik és május végéig, június elejéig elhúzódhat. Ennél később, augusztusban csak az az évben született tavaszi bárányokat nyírják ők adják a legfinomabb gyapjút.
A régi időkben a nyírás első fázisa az úsztatás volt. Ilyenkor a juhászat közelében lévő tóban, vagy patakban úsztatták meg a nyájat. Az úsztatás célja az volt, hogy az állaton lévő gyapjúból kiázzanak a növényi szennyeződések (bogáncsok, szalma...), az állati trágya és a zsiradékok egy része, valamint a gyapjú kevésbé tapadjon össze.
Azok a juhászatok, melyekhez nem esett közel természetes víz felület, általában úgynevezett kopolyát ástak, a legközelebbi lápos, vizenyős részen és ebben úsztatták a nyájat. A kopolyák ezen kívül is fontos szerepet játszottak a juhászatok életében, mert az állatok itatását is itt végezték, illetve farkas csapdázásra is szolgált. A betemetetlen kopolyák viszont az elkóborló állatok vesztét is okozhatták.
Ma a kemikáliák korában már nem használják ezt az előtisztítási módszert. Ma lehetősége van a gazdáknak tisztább állattartási módot választani.
A gyapjú állatokon való természetes száradása után kezdődhetett a nyírás. A nyírást még ma is nyíró brigádok végzik, a nagyobb juhászatokban, akinek viszont kevesebb állata van (20-40 állat), az maga oldja meg a nyírást, ha lehet a családon belül szervez nyíró brigádot. Fontos, hogy a tagok jól össze tudjanak dolgozni, mert így tartani tudják az ütemet. A nagyobb juhászatokban a nyírást külön nyíró hodályban végzik, ennek tisztának és jól szellőzőnek kell lennie. A kisebb nyájat tartó gazdák erre az időszakra, ideiglenes nyíró kamrát állítanak fel. A nyírást kézi ollóval, vagy nyíró géppel végzik.
A nyírónak nagy gyakorlattal kell rendelkeznie, hiszen a gyapjú minőségét a nyírás minősége is befolyásolja. Eszerint az állat bőréhez lehető legközelebb kell a gyapjút elvágni, az állat bőrébe belevágni nem szabad, valamint a gyapjúba nem szabad kétszer belevágni, mert ezzel megrövidülnek a gyapjú szálak.
Ma leggyakrabban úgy nyírják a birkákat, hogy az állatot oldalára fektetik, feje a nyíró hóna alá kerül úgy, hogy közben a combjával is alátámasztja az állatot. Másik két nyírási mód a farra ültetéses, illetve a nyíró pados. A jól nyírt gyapjú egy darabban megáll, mint egy kiterített állat. Már itt a nyíráskor történhet egy válogatás, ekkor az értéktelenebb hasláb, és szaros gyapjú kerül elkülönítésre. A lenyírt gyapjút ezután összehajtogatják, majd száraz, hűvös, szellős helyen tárolják. Ez igen fontos, mert az egyik leggyakoribb hiba, hogy a nyírás elkezdésekor még nem száraz az állaton lévő gyapjú, majd ez a nyírás után nedvesen kerül tárolásra, ezért befülled, rosszabb esetben rothadásnak indul. A gyapjú élő anyag, " élő gyapjú " ,ahogyan a szakemberek mondani szokták, ugyanis csak az élő állatról lenyírt gyapjút lehet nemezelésre használni. Természetesen az elhullott állat gyapjúja sem megy kárba, de ebből a dög gyapjúból nem készíthető előnemez, filc vagy nemez, ez csak tömésre használható fel, például gyapjú paplanhoz..., de természetesen minden esetben az élő gyapjú a legjobb.
Következő bejegyzésünkben a gyapjú mosásáról, tisztásáról, és a feldolgozás egyéb folyamatairól olvashattok. Addig is élvezze ki mindenki a tavaszi meleget, mert mindjárt itt a nyári kánikula.
Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése