Egyik délután a kertben sétálgattunk. Noha kicsit korai még, minden tavaszi virág csodásan virágzott. Az egyik mogyoró bokor alatt egy nagy Ibolya tő illatozott. Olyan csábító volt, hogy mellé ültem, közel hajoltam úgy szívtam be az illatát. Egyszer csak neszezést hallottam. Fürkésztem ki, vagy mi neszezhet, de nem láttam semmit. Azt gondoltam talán egy eltévedt egérke ijedt meg tőlem és most menekül. Közelebb hajoltam az Ibolya tőhöz, és óvatosan széthúztam a leveleket és virágokat. Lám, egy guggoló manócska egyenesedett fel az Ibolya tő aljáról. Csoda apró emberke. Kicsit meglepődtem, és elengedtem a széthúzott virágtövet. A következő pillanatban már a mogyoró bokor levelei zizegtek, és a manócska a bokor egyik zöldellő ágán ücsörgött és a virágzó kertet szemlélte. Talán egy másik manót keresett. Bizony ám, a Barka manó lányt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése