Tavaly nyáron elkészült az első Waldorf babánk. Már biztosan láttátok a Facebook-on. Valahogy igaz az amit a rutinos babakészítők mondanak, hogy mire elkészül, benne lesz a szíved- lelked, minden ügyességed, és megelevenedik a baba, új kis családtag lesz. Kis családomban csak fiú gyerkőcök vannak, így nem is volt kérdés, hogy egy fiú baba készüljön. Mikor a nagy fiam Waldorf ovis lett, az első adandó alkalommal bejelentkeztem a baba készítő tanfolyamra. Nagyon vártam a több alkalmas foglalkozást és kíváncsi is voltam, hogyan lesz a test anyagból, egy nagy kupac gyapjúból és egy gombolyag mohair fonalból, kedves arcú, kócos kisfiú. Aztán az első foglalkozás előtt pár nappal beteg lett a nagy fiam, aztán a középső. Így le kellett mondanom az első két alkalmat, viszont addigra már szépen haladtak a tanfolyamon a baba készítő anyukák. Szóval lecsúsztam a tanfolyamról, de nem mondtam le a baba készítésről. Aztán úgy döntöttem, magam nézek utána, hogyan kell készíteni, mert számomra mindig valami misztikum övezte ezeknek a babáknak a születését. A sok kutakodás után már lett némi fogalmam, hogyan is készül egy ilyen baba, viszont igaz, hogy a készítési fortélyok egy tanfolyamon jobban elleshetők. Aztán felrémlett, hogy pár éve egy régi Praktika magazinban láttam ilyesmi baba készítést. Feltúrtam mindent és előkerült a hőn áhított magazin. Nagyon megörültem, mert egy Steiner Melinda által készített, teljes baba készítési leírást találtam, képekkel illusztrálva, és egy-két baba ruha szabásmintát is. Azért még így is jó pár hónap eltelt, mire rászántam magam és nekiláttam. Pedig manókat már régebben is sokszor készítettem. Kicsit sürgetett az idő, mert közeledett a legkisebbem születésnapja, így szülinapi ajándékként érkezett meg az első Waldorf babám. Aztán én is meglepődtem mekkora szeretettel fogadta Marcika, és a két nagy fiú is igen sokat játszott vele azóta.
Szép napot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése